Locsoláskor arról szól a fáma, Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem, Mint megannyian előttem, s mögöttem.
Az életről szólnak e napok, De életvizet sajna, sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom ezt itt sem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen, De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végéről nem feledhetem a kérdést,
de ide az bizony nem rímel, Így hát külön teszem fel: Szabad-e locsolni?