Szegfűházi Aladár, Szegfűházi Kelemen, Virággyűjtő múzeumuk világon az egyetlen.
Nem tudhatjuk, melyik büszkébb, büszkék mind a ketten,
Szegfűházi Aladár, Szegfűházi Kelemen. Kelemen és Aladár, mind a kettő eleven,
Szép a virág, jó a virág, de annál jobb a szerelem. Szombat este elmentek, mentek mind a ketten,
Szegfűházi Aladár, Szegfűházi Kelemen. Egy-egy rózsát elvittek, vittek mind a ketten,
De a magyar krokusz is eltűnt egész hirtelen. Szépségben és illatban a magyar krokusz egyetlen,
Ezért sajnálja a krokuszt Aladár és Kelemen. Tehetnek-e valamit, valamit ez ellen?
Keresni, keresgettek, de a sorsuk kegyetlen. Nem találtak, ezért küldött ide a két eleven,
Szegfűházi Aladár és Szegfűházi Kelemen. Megnézünk minden virágot, ez-e az?
(megnézni a lányt) Hát nem. De ez is szép. Meglocsoljuk, ez is szinte egyetlen. Egyszer
majd a múzeumban újabb virág megterem, És örülni fog Aladár, Aladár és Kelemen.